A szintmérők folyadékszintek jelzésére vagy szabályozására szolgáló eszközök. A szintmérő berendezést jellemzően a tárolótartály belsejében szerelik fel az olajmennyiség automatikus adagolásának, kezelésének és felügyeletének eléréséhez.
Hidrosztatikus nyomás automatikus mérőrendszer
A hidrosztatikus nyomás automatikus mérőrendszere egy olyan automatizált rendszer, amely a folyadék saját tömege által generált statikus nyomást használja fel a folyadék szintjének, tömegének vagy térfogatának automatikus mérésére a tárolótartályban.
A rendszer egy számítógépes és kommunikációs interfész egységből, egy nagy-precíziós nyomáskülönbség-távadóból, egy olajhőmérséklet-érzékelőből és egy tartály-elő{1}}processzorból áll.
A folyadékstatika alapképlete alapján:
P=ρgh. A nyomástávadó a tartály aljára vagy oldalfalára van felszerelve a folyadék által generált P statikus nyomás mérésére. A hőmérséklet-távadó méri a folyadék hőmérsékletét, hogy korrigálja a ρ sűrűséget. A számítógép vagy a dedikált információfeldolgozó a mért adatok alapján számítja ki a h folyadékszint magasságát. A tartály térfogatmérőjével kombinálva a végső számítás a tartályban lévő folyadék térfogata vagy tömege.
Az előnyök közé tartozik az egyszerű szerkezet, a könnyű telepítés és az alacsony költség. Alkalmas az olajminőség közvetlen mérésére.
A sűrűségváltozások azonban nagyban befolyásolják. Ha a tartályban lévő olaj elválik vagy a víztartalom megváltozik, a számított folyadékszint pontatlan lesz. Nem tudja mérni az interfészeket, korlátozott a pontossága, és a nyomástávadó nulla-ponteltolódást tapasztalhat-hosszú távú működés során.
A hidrosztatikus automata adagolórendszer és a szintmérő kombinációja hibrid olajtartályos adagolórendszert képez.
Radar szintmérő
Az olajtároló tartályokban jelenleg széles körben használt eszköz, egy érintésmentes mérőeszköz, amely egy tartály-felső antennaegységből és egy földi vezérlőegységből áll.
A folyadékszintet a mikrohullámú jelátvitel és a visszaverődés közötti időkülönbség alapján számítja ki. Alkalmas könnyű olajokhoz, például benzinhez és dízelolajhoz, de alkalmazható magas-hőmérsékletű, nagy-nyomású vagy erősen korrozív környezetben is.
Az előnyök közé tartozik a rendkívül nagy pontosság, amelyet nem befolyásol az olajgőz párolgása vagy a tartályon belüli hőmérséklet-ingadozások, valamint a robbanásbiztos -biztonság.
Mágneses szintmérő
Ez egy rendkívül intuitív mezőjelző műszer.
A felhajtóerő és a mágneses csatolás elve alapján az úszó a folyadékszinttel együtt emelkedik és süllyed, és mágnest hajt a csappantyú megfordításához; a piros és fehér színhatár a folyadékszintet jelzi.
Széles körben használják kőolaj- és vegyianyag-tároló tartályokban, különösen olyan helyzetekben, ahol közvetlenül a helyszínen kell leolvasni{0}}. A kijelző tiszta, a leolvasás intuitív. Ellenáll a magas hőmérsékletnek és nyomásnak, a közeg és az indikátor teljesen el van szigetelve, ami biztosítja a biztonságot és a megbízhatóságot.
Magnetostrikciós szintmérő
Egy érzékelőből, áramköri egységből és belső mágneses úszóból áll. A pozíciót időkülönbség alapján méri egy mágneses gyűrű és egy hullámvezető kölcsönhatásával. Folyamatos szint- és interfész méréseket tud végezni, valamint analóg jelkimenetet biztosít a felügyelethez és vezérléshez.
Előnyök: Rendkívül nagy pontosság; nemcsak a folyadékszintet, hanem az olaj{0}}víz határfelületét és sűrűségét is képes mérni.
Ultrahangos szintmérő
Hasonló a radarhoz, de hanghullám-visszaverődést használ.
Vákuumban vagy nagy mennyiségű gőzzel vagy habbal járó körülmények között a hanghullámok gyengülnek vagy szétszóródnak, ami mérési hibához vezet. Ezért alkalmazása nagy olajtartályokban nem olyan elterjedt, mint a radar.
A korai szintmérők többnyire a felhajtóerő elvén alapultak, mint például az úszó-típus és a bója-típus, amelyek a mutatót vagy a kapcsolót a folyadékszint emelkedésével és csökkenésével mozgatták.
A technológiai fejlődésnek köszönhetően a szintmérők villamosítottá és változatosabbá váltak. Például a hidrosztatikus és kapacitív mérőeszközök a folyadéknyomás vagy a kapacitás változásait használják fel a folyadékszint mérésére.
Az 1970-es évek után a radartechnika kezdett elmozdulni a katonai alkalmazásokról a polgári ipari alkalmazásokra. A mikrohullámú hatótávolságot kihasználva érintésmentes-működést és nagy pontosságot biztosít. A mágneses lebegő szintmérők egyesítik a felhajtóerő és a mágneses csatolás technológia elvét, megoldva a hagyományos mechanikus rendszerek nem intuitív leolvasásának problémáját, és egyértelmű helyszíni megjelenítést biztosítanak. Ezek a technológiák jelentősen javították a mérési pontosságot, alkalmazkodva az olyan összetett munkakörülményekhez, mint a magas hőmérséklet, a magas nyomás és a korrózió, és elkezdték beépíteni az elektromos jelkimenetet is.
Az olyan technológiák térnyerésével, mint az intelligencia, a dolgok internete és a nagy adatforgalom, a szintmérők többé nem elszigetelt eszközök, amelyek az intelligencia és a több{0}}funkcionalitás felé mutatnak.
Például az érintkezés nélküli mérés általánossá vált. A radaros szintmérők nagy pontosságuk, valamint gőz- és ködállóságuk miatt fokozatosan a nagy tárolótartályok kedvelt választásává válnak. A modern szintmérők öndiagnosztikai Nemcsak a folyadékszintet tudják mérni, hanem egyidejűleg a hőmérsékletet, a nyomást és a sűrűséget is figyelik.
Egyes műszerek vezeték nélküli kommunikációt is tartalmaznak, lehetővé téve az adatok felhőplatformokra való feltöltését, illetve akár távolról történő konfigurálást és felügyeletet is mobilalkalmazásokon keresztül.
